TÖRZSVENDÉGEK A MÉLYPINCÉBŐL

Mindjárt a vendégkönyv második oldalán derék korcsmárosunk felsorolásában első Kepes Gyula

KEPES GYULA 1849-1924

Tudós világjáró katonáink közül Kepes Gyula hajóorvos személye vezet át a magyar katonai utazástörténet szinte feldolgozatlan területére; az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottájának távoli expedícióihoz. Kepes az 1872–1874. évi Osztrák–Magyar Északi-sarki Expedíció hajóorvosa volt, és a vállalkozás egyetlen magyar tagjaként részese az Északi-sarkvidéken lévő Ferenc József-föld nevű szigetcsoport felfedezésének. Kepes az expedíciót megelőzően és azt követően különösebb földrajzi tudományos munkát nem végzett; élte a katonaorvosok életét. Az utazási irodalomban egyetlen úti levelét ismerjük, ezt Tromsöből keltezte, még az északi-sarki expedíció indulásakor, és a Vasárnapi Újság közölte, Eredeti levél az északsarki expediczióról címmel, 1872. augusztus 4-én. 1847. december 7-én született Váriban, Bereg megyében egy tiszaháti földbirtokos fiaként. Apja Ungváron és Budapesten taníttatta. Mivel az ifjút vonzotta az orvosi pálya, beiratkozott a bécsi egyetem orvosi karára. Tanulmányai befejeztével 1870. augusztus 3-án orvosdoktorrá avatták. Ezután a bécsi Rudolf-kórházban Drasche és Weinle professzorok mellett dolgozott, egészen 1872 tavaszáig, mikor is Drasche professzor az ifjú és rátermett Kepes Gyulát ajánlotta az éppen akkor Bécsben szervezõdõ Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció orvosának. A 24 fõbõl álló legénység közt, õ volt az egyetlen magyar. Legtöbbjük kipróbált dalmát tengerész volt, akiket mint az expedíció orvosa, õ maga vizsgált meg, hogy egészségileg alkalmasak-e a rendkívüli, s zord természeti adottságok elviselésére. Szintén az õ feladata volt, hogy összeállítsa az expedíció élelmiszer készletét. Tanácsára nagy mennyiségû Tokaji Aszut és citromlevet vittek magukkal, hogy a vitaminszegény táplálkozásból származó skorbutot elkerüljék. A két italt valószinûleg keverve, fagyottan fogyasztották.
Végül az expedíció a Tegetthoff nevû hajóval 1872. június. 13-án futott ki Bréma kikötõjébõl, hogy felfedezzék az ún. "Északkeleti-átjárót". Hogy Kepes Gyula mennyire ügyelt a részletekre, mutatja az is, hogy mikor kikötöttek a norvégiai Tromsoben, egy ott honos szederfaj tartósított gyümölcsébõl vásárolt újabb készletre valót. Kepesnek köszönhetõen a skorbutot elkerülték, és a sok viszontagság ellenére csak egy embert vesztettek, aki tüdõbajban hunyt el. A gyógyításon kívûl még az õ feladata volt a növény- és állatgyûjtés, de ezek rajta vesztek a jégbezárt hajón. 
Kepes Gyula sok elõadást tartott az expedícióról, még egy cikke is megjelent, de mindezek együttvéve is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy ez a roppant nagy jelentõségû felfedezõ út a magyar történelem egyik kiemelkedõ eseményeként maradjon ránk. Kepest azonban akkor nem felejtették el: törzsorvossá léptették elõ, kitüntették a Vaskoronarend III.fokozatával, több város díszpolgárává, illetve többtudományos egyesület tiszteletbeli tagjává választották. 1882-ben másodosztályú, 1895-ben elsõosztályú honvéd-fõtörzsorvossá nevezték ki. Különbözõ helyõrségeken szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével. 1924. október 26-án halt meg Budapesten.

Részletek Kepes Gyula 1874. október 19-én tartott utibeszámolójából Szép tervekkel, merész reményekkel hagytuk el julius 14-én, 1872-ben az éjféli nap gyönyörü ragyogása mellette, a Tromsoe-i kikötőt. Tudva levő dolog, hogy az Expeditiónak tulajdonképi czélja vala, az éjszakkeleti átmenetelt megkisérteni. Noha egyesek közülünk ezen czélt mint idealist tekinték mégis sokan azon hiu reménynyel kecsegtettük magunkat, hátha mégis sikerülend a Behringi szorost elérni; azt azonban bizton reméltük, hogy Cseljuszkim fokig előhatolunk, - ami már magában véve is ritka eredmény lett volna ... Cap Celjuszkim elérése volt folyton gondolatunk, de a sors könyvében másképp volt megírva. Körülbelül éjfél lehetett, midőn a hajó sűrűn fekvő jégzaj közé jutott, a mely eleintén némiképpen még szét vala oszolva, hanem negyedóráról negyedórára hajónk közelében sürűbb és sürűbb lőn, oly annyira, hogy 2 óra múlva a hajó tökéletesen be volt kerítve, és mozdulatlanul feküdt. Mi minden bú és gond nélkül mentünk, az éji nyugalomra, azt hivén, hogy a mint a jég bekerített, ugy ismét szét fog oszlani. De a " Tegetthoff " azon percz óta rabja és martaléka lőn a hatalmas jégnek, elveszté akaratát."  "S"Szeptember 9-én kerekedett heves éjszakkeleti szél az egyes jégdarabokat szétzúzta, a jégmezőket szétoszlatta; - mi azt hivők, hogy végre ütött a szabadulás órája, rögtön gőzerővel kisértettük a kimenetelt, és daczára annak, hogy a hajót fogva tartó jégtelep alig volt nehány száz lépésnyire, - minden munka és fáradalom hasztalan volt; jégbörtönünkből nem szabadulhatánk ... Október 13-ikáig nyugodt vala a jég, és vigasztaltuk magunkat a gondolattal, hogy az első telet jégzaj között, kikötő nélkül töltendjük."zeptember 9-én kerekedett heves éjszakkeleti szél az egyes jégdarabokat szétzúzta, a jégmezőket szétoszlatta; - mi azt hivők, hogy végre ütött a szabadulás órája, rögtön gőzerővel kisértettük a kimenetelt, és daczára annak, hogy a hajót fogva tartó jégtelep alig volt nehány száz lépésnyire, - minden munka és fáradalom hasztalan volt; jégbörtönünkből nem szabadulhatánk ... Október 13-ikáig nyugodt vala a jég, és vigasztaltuk magunkat a gondolattal, hogy az első telet jégzaj között, kikötő nélkül töltendjük.""Október 13-dika óta a jég többé nem vala nyugodt, egyik napon gyengébben, másikon erősebben préselt. A hajó többször változtatta állását, majd jobbra, majd balra hajlott, hátulja mindig magasabbra emelkedett. Ezen ostromállapot február 25-ikéig tartott. Ezen idő alatt minden perczben készen valánk a hajót elhagyni; két ladikot, élelmiszereket, szenet tettünk a jégre. Két jégházat építettünk, hogy azon esetben, ha a hajót elvesztjük, és zivatar lenne legalább az első pillanatban óvhassuk magunkat a megfagyástól ... Február 25-ikén a jég búcsú ostromlását tartá hajónk ellen; Tegetthoff az egész hadjárat alatt győztes maradt. Ezen nap óta a rég nélkülözött nyugalmat folyton élveztük. April 15-ikétől 1873. szept. végéig folyton dolgoztunk, hogy a hajót megszabadítsuk vagy legalább rossz állása miatt új vízmedencébe hozzuk; - hasztalan volt az egész nyári munka; elül képeztünk ugyan egy medencét, de a hajó hátulsó részénél 40 lábnyi ásásnál még folyton jeget találtunk ... Két és 1/4 óra lehetett, - a köd tökéletesen eloszlott ekkor mint egy isteni szózatra egy hatalmas bérczes föld mutatkozik hinni nem akaró szemeinknek, - látcsövek után rohanunk, teli torokkal kiáltjuk: "Föld, föld, föld!""Most közelgett az ünnepélyes pillanat, az ujonnan felfedezett föld megkeresztelése. Mint minden keresztelési ünnepélynél a bor kimaradhatatlan kellék, ugy itt is elkerülhetetlen. A törzs és a legénység tehát poharakkal felszerelve megjelen, a háromszoros " Hurrah" kiáltással végbemegy a keresztelés, - s az ismert világ ezen percz óta " Ferenc-József-császár-földel" gazdagabb ... Az első pontot melyet megpillantánk, "Tegetthoff-foknak" neveztük el. Szeptember s Október hóban a part hosszában ide-oda hajtattunk, s a legéjszakibb pont, melyet elértünk, körülbelül 80. szél. fok volt; november hó 3. vagy 4-kén 79° 51' é. szélesség és 58° 56' kel. hosszúságban mintegy 2 1/2 mérföldnyire valánk a szárazföldtől, - s a hajó ezen pontot nem is hagyta el többé… Itt állapodott meg s ott fog maradni Isten tudja meddig ...Egész télen át kiki munkálkodott, -Weyprecht, Brosch, Orel ernyedetlen szorgalommal jégházakban tették az ily expeditióknál oly fontos delejes észleléseket. Azon percz óta midőn az első jeget láttuk, 1872. julius 15-ike óta majdnem folytonosan tétettek meteorológiai vizsgálatok; az első és második nyáron át, a meddig a jégzajjal utaztunk, a midőn csak lehetett, zoológiai gyüjteményekkel foglalkoztam ... Február hó 23-án tartott tiszti tanácskozmányban elhatároztatott, hogy a hajót részint tarthatatlansága miatt, részint orvosi véleményezésem következtében, május 20-án este nyolc órakor elhagyjuk. Három csolnak jelöltetett ki tovább három élelmiszerekkel megrakott szán - egy szánon 14 mázsányi teher volt - s egy-egy csolnak 7-8 mázsát nyomott - állott rendelkezésünkre." "Eleinte három részre voltunk oszolva; azt hittük, hogy heten képesek leszünk egy szánt huzni. Heten befogtuk, felszerszámoztuk magunkat, és huztuk teljes erőnkből - de a szán nem mozdult; ezután tizen és tizenegyen kisérettük meg. Ez ment, de hogyan? Minden perczben hasig hóban esve. Négy óra reggel volt már és alig valánk egy negyed órányira hajónktól. Két hónapi kinlódás után két-három órányi távolságra valánk a hajótól ...Végre julius 15-én Boreas megkönyörült és egy lehelletével megszabadított fogságunkból, szétoszlani kezdett a jég, és ezen pillanat óta oly szerencsések valánk, hogy augusztus 15-én jégvilágon keresztül hatolánk. De nem vala kényelmes és élvezetteljes ezen utazás: a jégmezőkön huztuk a szánokat, és a nyílt vizeken eveztünk ... Este hat órakor egy csolnakot pillantánk meg két emberrel. Örömünket nem kísértem meg leírni, csak annyit mondhatok, hogy nem sok hiányzott, hogy meg nem őrültünk. Mint tengeri rablók rohantunk a csolnakra, és a huszonegyedik ember, a ki után oly rég óta, oly hévvel sóvárogtunk, elbeszélte nekünk, hogy az öböl belsejében két arhangelszki hajó vagyon. Ezen egyszerű orosz halászok oly szivélyesen, oly szeretetreméltóan fogadtak minket, hogy nem emelhetem ki elegendően. Vorinin kapitány rögtön hajójára vett, és minket 9 napi zivataros vitorlázás után civilitasio karjaiba vezetett."